Periosteum: A Rétegek Meghatározása, Anatómiája és Működése, Gyulladás

2024 Szerző: Jesus Peterson | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 11:18

A periosteum egy membránszövet, amely fedezi a csontok felületét. Az egyetlen terület, amelyet nem fed le, a porc által körülvett területek, ahol az inak és az ízületek a csonthoz kapcsolódnak.

A periosteum két különálló rétegből áll, és nagyon fontos a csontok helyrehozásához és növekedéséhez.

Periosteum funkció és anatómia

Belső réteg

A periosteum belső rétegét cambriumnak is nevezik. Osteoblaszt sejteket tartalmaz.

Az oszteoblasztok csontképző sejtek. Nagyon fontosak a magzati és gyermekkori életfázisokban, amikor a csontszövet még fejlődik. Ennek eredményeként a periosteum belső rétege vastag és gazdag a magzat osteoblastjaiban és a korai gyermekkorban.

A perioszteum belső rétege az életkorral egyre vékonyabbá válik. Ez a ritkítás gyermekkorban kezdődik és felnőttkorban folytatódik. Sok esetben a belső réteg olyan vékonyá válik, hogy nehéz megkülönböztetni a perioszteum külső rétegétől.

Ha törés történik a felnőtt csontokban, az osteoblasztok továbbra is stimulálhatók a sérülés helyrehozása érdekében. De a regeneráció üteme lassabb lesz, mint egy gyermeknél.

Külső réteg

A periosteum külső rétege többnyire elasztikus szálas anyagból, például kollagénből készül. Ezenkívül érrendszereket és idegeket is tartalmaz.

A periosteum erek hozzájárulnak a test csontok vérellátásához. Ezek átjuthatnak az alatta lévő sűrű és kompakt csontszövet rétegbe, amelyet csontkéregnek neveznek.

Az erek a csontba merőlegesen fekvő csatornákon keresztül lépnek be a csontokba, úgynevezett Volkmann csatornákon. Onnan az erek belépnek egy másik csatornacsoportba, az úgynevezett Haversian csatornákba, amelyek a csont teljes hossza mentén futnak.

A periosteum idegei fájdalmat regisztrálnak, amikor a szövet megsérült vagy sérült. A periosteum idegeinek egy része az erekkel együtt a csontba halad, bár sokan a periosteum külső rétegében maradnak.

Periosteum feltételek

Csonthártyagyulladás

A periostitis a periosteum gyulladása. Ennek oka az izmok és a kötőszövet túlzott használata vagy ismétlődő stressz.

Gyakran a sípcsíkokkal társul, egy fájdalmas állapot, amely hajlamos a futókra és a táncosokra. Sípcsíkok akkor is előfordulhatnak, ha elindít egy új edzésprogramot, vagy növeli a szokásos edzések intenzitását.

Ha periosztitisz van, észreveheti, hogy fájdalma vagy érzékenysége van az érintett területen. Lehet, hogy duzzanat is jelentkezik.

Orvosa tipikusan fizikai vizsgálattal és kórtörténetének áttekintésével diagnosztizálja a periosztitiszt. Bizonyos esetekben képalkotó teszteket, például röntgenfelvételeket használhatnak más állapotok, például stressztörések kizárására.

A periosztitisz kezelése az alábbiakat foglalhatja magában:

• Az érintett terület pihenése. Szüneteltesse minden olyan tevékenységet, amely fájdalmat vagy kellemetlenséget okoz a periosztitisz által érintett területen. A betegséget okozó tevékenységek ismétlése stressztöréshez vezethet, amelynek gyógyulása sokkal hosszabb ideig tarthat. Próbáljon a testmozgás rutinját az alacsony hatású tevékenységekre összpontosítani, miközben gyógyul, például úszni.
• Jég felhordása a területre. Tekerje le a jégcsomagolást egy törülközőbe, és vigye fel az érintett területre naponta többször 15-20 percig.
• Vény nélkül kapható fájdalomcsillapító. Ha a periosztitisz fájdalma vagy érzékenysége zavar, vegyen be egy szabadon kívüli fájdalomcsillapítót, például ibuprofént (Motrin, Advil) vagy acetaminofént (Tylenol).

Lassan kezdheti folytatni a szokásos tevékenységeit, amikor a fájdalom csökkenni kezd, általában két-négy héten belül. Ügyeljen arra, hogy fokozatosan növelje tevékenységeinek időtartamát és intenzitását, hogy elkerülje önmagának az újratelepítését.

Periostealis chondroma

A periostealis chondroma egy nem rákos daganatot jelent a periosteumban. Ritka állapot, ismert okok nélkül. Ezek a daganatok általában 30 év alatti emberekben fordulnak elő, és a férfiakat gyakrabban érintik, mint a nőket.

A periostealis chondroma tünetei a következők lehetnek:

• tompa fájdalom vagy érzékenység a daganat helyén vagy annak közelében
• egy mise, amelyet érezhet
• törött csont

A betegséget általában képalkotó vizsgálatokkal, például röntgen, CT vagy MRI vizsgálattal diagnosztizálják. Ha ezek nem mutatnak sokat, orvosa elvégzi a biopsziát. Ehhez egy kis szövetmintát kell venni, és mikroszkóp alatt meg kell nézni.

A periostealis chondrómát általában a daganat sebészi eltávolításával kezelik. Eltávolításuk után ezek a daganatok ritkán térnek vissza. A gyógyulási időszak hossza mind a tumor helyétől, mind annak méretétől függ. A helyreállítás során korlátoznia kell az érintett terület használatát, és fokozatosan vissza kell térnie a szokásos tevékenységekhez.