A mellkasi gerinc 12 csigolya a gerincoszlop középső részét képviseli, a csontos tornyot, amely poszturális támogatást nyújt az álló és ülő helyzethez, valamint a gerincvelőt is tartalmazza. A gerincvelő az idegek rostos sávja, amely az agytól a hátul terül el. Az agy a gerincvelőn és az ágain keresztül kommunikál a testtel. A mellkasi gerinc a test felső részén elhajlik, de a vége előtt befelé tér vissza.
A mellkasi gerinc csigolyainak számozása T1 - T12. A „T” jelentése „mellkasi”. A T1 éppen a gallér csontja felett helyezkedik el, a T12 pedig a hátsó részének kis részén, ahol befelé görbül.
A mellkasi csigolyák mérete eltérő. A nyaki gerinc közelében lévők kisebbek, az ágyéki gerinc közelében lévők nagyobbak. A legalacsonyabb mellkasi csigolya, a T12, a legnagyobb a mellkas gerincén.
Az egyes mellkasi csigolyák testének tetején és alján bemélyedések vagy arcok vannak, a csigolyák legnagyobb részén. A 12 pár bordacsont kinyúlik ezekből a bemélyedésekből. Ezen ívelt, lapos bordák többsége a test körül tekerkedik és a parti porc segítségével kapcsolódik a mellkas csontjához vagy a szegycsontjához. Az alsó három bordázat szabadon lóg, és nem csatlakoznak elöl.
Az egyes csigolyák között van egy gumiszerű betét, amely megóvja a csigolyákat az egymás elleni csiszolástól, és létrehoz egy kis ízületet, amely lehetővé teszi a mozgást. Ezeket a betéteket csigolyáknak nevezik, és elnyelik az ütéseket, és elosztják a nyomást az egyes csigolyákra. Ezek a korongok megsérülhetnek sérülés vagy károsodás következtében, és fájdalmas állapothoz vezethetnek, amelyet herniated (vagy duzzadt) korongnak neveznek; a legrosszabb esetekben műtétre van szükség a fájdalom és a mozgékonyság enyhítésére.
Noha a nyaki nyaki csigolyák általában sérültek, a mellkasi csigolyák törések, autóbalesetek és tompa erõs trauma miatt törhetnek. A csigolyatörés bénuláshoz és egyéb hosszú távú fogyatékossághoz vezethet.
