A vékonybél a duodenumból, a jejunumból és az ileumból áll. A nyelőcsővel, vastagbéltel és a gyomorral együtt képezi a gyomor-bél traktusot. Az élő emberekben a vékonybél önmagában kb. 6-7 méter hosszú. Halál után ez a hossz akár felére is megnőhet. Felszíne több mint 200 méter.
A vékonybél belső falát ujjszerű szövet borítja, amelyet villi néven hívnak le. Ezen paprika mindegyikét még kisebb ujjszerű szerkezetek borítják, úgynevezett microvilli. Ezek a paprika és a mikropaprika növelik a tápanyagok felszívódásához szükséges felületet.
A vékonybélben a rágás és a gyomor enzimek által már lebontott ételek további enzimekkel tovább bomlanak. Ezeknek a vegyületeknek egy része a lumenben választódik ki (az üreges terület a bél közepén), mások más szervekből, például a hasnyálmirigyből és a májból jutnak a belekbe. A felszívódás helyétől függ a felszívódó tápanyag vagy vitamin típusa.
A kémiai szintre történő teljes redukció után a felszívódó molekulák a bél falain átjutnak a véráramba. A perisztaltika, az izomfalak összehúzódása, az az erő, amely az anyagot a vékonybélben meghajtja. Ez egy lassú folyamat, amely lehetővé teszi az élelmiszerek keverését az emésztőnedvekkel.
