Amikor a fény eltalálja a szemét, az elsõ része a szaruhártya, amely a szem közepén helyezkedik el. A szaruhártya tiszta, és visszaverődik, vagy meghajlik a rajta áthaladó fény.
A fény ezután eléri a tanulót és az írist. A szem ezen részei felelősek az átjutó fény mennyiségének szabályozásáért. Túl sok vagy túl kevés fény akadályozhatja az ember látását. Az izmos írisz mozgatja a pupillát, ha túl sok a fény, és meghosszabbítja, ha nincs elég. Ez egy önkéntes funkció, amelyet az agy irányít.
A szem belsejében mélyebb a lencse, amely tovább törli a fényt és elősegíti a pontosabb kép létrehozását. A lencse alakja manipulálható, hogy a szem jobban láthassa a dolgokat, a megtekintett tárgy közelségétől függően. Az objektív lelaposodik, hogy megfelelően fókuszálja a távoli tárgyaktól kapott fényt, és közelebb kerül a közelebb lévő objektumokhoz. Ez egy akaratlan fellépés is. A közeli vagy a távoli látótávolságot az okozza, hogy ezt nem tudjuk megfelelően végrehajtani.
A lencsén túl a fény megtámadja a retina több millió fotoreceptor sejtjét. Kétféle fotoreceptor, rúd és kúp létezik, amelyeket alakjuknak neveznek. A rudak kevésbé világítanak, és fekete-fehér képeket hoznak létre, a kúpok pedig erős fényben működnek, és lehetővé teszik a színes látást.
Háromféle kúp létezik: az egyik vöröset lát, a zöld zöldt, a másik pedig kékképet. Ezek egyikének vagy mindegyikének hiánya okozza a színvakosságot. A zöld vagy a piros kúp hiánya (ami vörös-zöld színű vakságot eredményez) gyakoribb, mint a kék kúp hiánya vagy egyáltalán semmilyen kúp hiánya.
A retina fotoreceptorjai reagálnak az őket eltaláló fényre, és idegi impulzusokat eredményeznek az agyba a látóidegen keresztül. Az agy értelmezi és osztályozza a vizuális információkat.
A „szemfehérje” a kemény külső héj, az úgynevezett sclera. A szem belsejében üveges humornak nevezett folyadék van, zselés szerű anyag, amely elősegíti a szemnek az alakját. A szem másik folyadéka a vizes humor, amely kenje az írist.
