Mik a kommunikációs zavarok?
A kommunikációs zavarok befolyásolhatják, hogy egy személy hogyan fogad, küld, feldolgozzon és megértse a fogalmakat. Ezenkívül gyengíthetik a beszédet és a nyelvtudást, vagy csökkenthetik az üzenetek meghallgatásának és megértésének képességét. A kommunikációs rendellenességeknek sokféle típusa létezik.
A kommunikációs zavarok típusai
A kommunikációs zavarok többféle módon vannak csoportosítva. Az expresszív nyelvi rendellenességek megnehezítik a beszédet. A vegyes recepciós-kifejező nyelvi rendellenességek megnehezítik a nyelv megértését és a beszédet.
A beszédzavarok befolyásolják a hangod. Tartalmazzák:
- artikulációs rendellenesség: a szavak megváltoztatása vagy helyettesítése, hogy az üzenetek nehezebben megérthetők legyenek
- folyékonysági rendellenesség: szabálytalan beszéd ritmusú vagy ritmusú beszéd
- hangzavar: rendellenes hangmagasság, hangerő vagy hossz
A nyelvi rendellenességek befolyásolják a beszéd vagy az írás használatát. Tartalmazzák:
-
nyelvi forma rendellenességek, amelyek befolyásolják:
- fonológia (a nyelvi rendszereket alkotó hangok)
- morfológia (a szavak felépítése és felépítése)
- szintaxis (hogyan alakulnak ki a mondatok)
- nyelvi tartalmi rendellenességek, amelyek befolyásolják a szemantikát (szavak és mondatok jelentése)
- nyelvi funkciózavarok, amelyek befolyásolják a pragmatikát (társadalmilag megfelelő üzenetek használata)
A hallási rendellenességek rontják a beszéd és / vagy a nyelv használatának képességét. A hallási rendellenességgel küzdő hallássérültnek lehet leírni. A siket emberek nem hivatkozhatnak a hallásra mint a kommunikáció fő forrására. A nehéz hallású emberek kommunikációjuk során csak korlátozott mértékben használhatják ki a hallást.
A központi feldolgozási rendellenességek befolyásolják, hogy egy személy hogyan analizálja és használja az adatokat hallójelekben.
Mi okozza a kommunikációs zavarokat?
Sok esetben a kommunikációs rendellenességek okai nem ismertek.
A kommunikációs rendellenességek lehetnek fejlődési vagy szerzett állapotok. Az okok között szerepel:
- rendellenes agyi fejlődés
- anyagszükségletnek vagy toxinoknak való kitettség születés előtt
- ajak vagy szájpadlás
- genetikai tényezők
- traumás agyi sérülések
- Neurológiai rendellenességek
- stroke
- daganatok a kommunikációhoz használt területen
Ki veszélyezteti a kommunikációs zavarokat?
A kommunikációs zavarok gyakoriak a gyermekeknél. A süket és egyéb kommunikációs betegségeket vizsgáló Nemzeti Intézet (NIDCD) szerint a kisgyermekek 8–9 százaléka szenved beszédhanggal. Az első osztályú gyermekek esetében ez az arány 5 százalékra esik (NIDCD).
A kommunikációs rendellenességek a felnőtteknél is gyakoriak. Az Egyesült Államokban mintegy 7,5 millió embernek vannak problémái a hangjuk felhasználásával. Ezenkívül 6-8 millió ember szenved valamilyen típusú nyelvi betegségtől (NIDCD).
Az agyi sérülésekkel szenvedő betegek nagyobb eséllyel kapják meg ezeket a rendellenességeket. Sok állapot spontán módon fordul elő. Ez magában foglalhatja az afáziát is, amely a nyelv használatának vagy megértésének képtelensége. Az Egyesült Államokban legfeljebb 1 millió embernek van ez a betegség (NIDCD).
Milyen tünetei vannak a kommunikációs zavaroknak?
A tünetek a rendellenesség típusától és okától függenek. Ide tartozhatnak:
- ismétlődő hangok
- szavakkal való visszaélés
- képtelen kommunikálni érthető módon
- képtelenség megérteni az üzeneteket
Kommunikációs zavarok diagnosztizálása
A pontos diagnózishoz több szakember bevitele is szükség lehet. A háziorvosok, a neurológusok és a beszédnyelv-patológusok vizsgálatokat végezhetnek. Általános tesztek a következők:
- teljes fizikai vizsgálat
- az érvelés és a gondolkodás képességeinek pszichometrikus tesztelése
- beszéd- és nyelvi tesztek
- mágneses rezonancia képalkotás (MRI)
- számítógépes tomográfia (CT) vizsgálat
- pszichiátriai értékelés
Kommunikációs zavarok kezelése
A kommunikációs zavarokkal küzdő emberek többsége részesül a beszédnyelvi terápiában. A kezelés a rendellenesség típusától és súlyosságától függ. Az alapvető okokat, például a fertőzéseket, először lehet kezelni.
Gyermekek számára a legjobb, ha a kezelést a lehető legkorábban kezdi meg. A beszédnyelvi patológus segíthet a betegeknek meglévő erősségeinek felépítésében. A kezelés javító technikákkal járhat a gyenge készségek fejlesztése érdekében. A kommunikáció alternatív formáit, például a jelnyelvet is meg lehet tanulni.
A csoportterápia lehetővé teszi a betegek számára, hogy biztonságos környezetben teszteljék képességeiket. A családi részvételt általában ösztönzik.
Prognózis
Számos tényező korlátozhatja a lehetséges változások mértékét, ideértve a rendellenesség okát és mértékét. Gyermekek számára a szülők, a tanárok, valamint a beszéd- és nyelvi szakemberek együttes támogatása hasznos lehet. Felnőtteknél az önmotiváció fontos lehet.
Megelőzés
Nincs speciális módszer a kommunikációs rendellenességek megelőzésére. Elősegítheti az ismert kockázati tényezők - például bármi, ami az agyi sérülést okozhatja - elkerülését, ugyanakkor az egészséges életmód csökkentheti a stroke kockázatát.
Sok kommunikációs rendellenesség ismert okok nélkül fordul elő.
Ha gyanú merül fel a kommunikációs rendellenességek miatt, akkor azokat a lehető leghamarabb azonosítani kell (CHOP).
