A térd a test legnagyobb csuklóízülete. A hajlítás és nyújtás mellett kissé forog. Ezt a mozgást olyan izmok teszik lehetővé, amelyek a láb legnagyobb csontját mozgatják, amelyek mind a térd közelében találkoznak.
A combcsont vagy a combcsont az emberi test leghosszabb és legnagyobb csontja. Ez az egyetlen csont a felső lábban. A combcsont feje létrehozza a csípő gömbcsatlakozóját, az alsó része pedig a térd felső részét. A csont alakja sétabotra hasonlít.
Mivel a combcsont hagyományosan akár egy felnőtt súlyának akár 25-szeresére is képes ellenállni, a törés hatalmas erőt igényel, például nagysebességű autóbaleset. A degeneratív csontbetegségek, például az oszteoporózis azonban gyengíthetik a csont integritását, és jobban hajlamosak a törésekre. A törött csípő, amelyben a combcsont felső része törött, gyakrabban fordul elő időskorúaknál.
A láb második legnagyobb csontja - és az emberi test - a sípcsont, más néven állcsont. Ez a hosszú, egyenes csont kapcsolódik a térdhez és a bokahoz. A csonttörések kevesebb erőt igényelnek, mint azok, amelyek a combcsont törését okozzák. Nagy magasságokból származó esések, sportos sérülések vagy autóbalesetek okozhatják őket.
A térdízület a sípcsont és a combcsont találkozik.
Párhuzamos a sípcsont szárkapocscsont, a vékonyabb és gyengébb csont az alsó lábszár. Borjúcsontnak is nevezik, mivel kissé a lábszár külső részén található a sípcsont mögött. Noha a fibula nem közvetlenül érinti a térd mozgását, az ínszalagon keresztül kapcsolódik a sípcsont két végéhez. Ezenkívül elősegíti a sípcsont megerősítését, és támogatja a térd enyhe forgását.
A fibula leggyakoribb törése a csont alján, a boka közelében fordul elő. Ez fordulhat elő közvetlen ütközéskor, például eséskor, vagy csavarodáskor, például futás közben megbotlik.
A térd negyedik csontja a patella. Ezt a térd közepén szokásosan szív alakú csontot, amelyet általában térdvédőnek neveznek, elősegíti a térd meghosszabbítása és megóvja az ízületet az ütközéstől. A patella tetején egy ín és az alsó szalag tartja a csontot a helyén. Amint a térd meghajlik, a patella a combcsontban lévő horony mentén csúszik. Időnként számos szövődmény miatt a térdsapka kijön a horonyban és elmozdul, és ez egy sérülés, amelyet patellaris subluxációnak hívnak.
A rostos szalagok ezeket a csontokat tartják össze. A szalagok hajlító és hajlító képessége lehetővé teszi az ízület nagyobb mozgását, mégis stabilitást biztosít. A combcsont és a sípcsont közötti két ligandum, az elülső keresztszalag (ACL) és a hátsó keresztszalag (PCL) keresztet teremt és stabilitást biztosít az ízületben.
A csontok kapcsolatát körülvevő különféle elemek, például bursa (folyadékkal töltött tasakok), zsírpárnák és porcbetétek (erős, rugalmas szövet, meniszinek nevezik) védik a csontokat és folyamatosan mozgatják a térdízületet. Az ezen részeknél fellépő sérülés, fertőzés és degeneráció fájdalmas lehet és mozgási problémákat okozhat, ám a korrekciós műtét, rehabilitáció és gyógyszeres kezelés segíthet enyhíteni a problémás tüneteket.
