A légcső vagy a szélcső segít a levegő bejuttatásában a tüdőben, miközben átjut a szájból. Az átlagos felnőtt körülbelül 4-5 hüvelyk hosszú és 1 hüvelyk átmérőjű.
Sima izomból és több porc alakú gyűrűből készül. Ezek a gyűrűk biztosítják a stabilitást és segítik a légcső összeomlását és elzárását.
A légcső nyakától nyúlik és két fő hörgőkre osztódik, amelyek a tüdőhöz oszlanak meg. Olyanok, mint a hörgő fa törzse.
A hörgők szerkezetileg hasonlóak a légcsőhöz, mivel elválasztásuk van tőle. A hörgőt ugyanolyan típusú nyálka béleli, amely a légutak többi részét vonja be.
A tüdőbe lélegző idegen tárgyak gyakran a jobb hörgőbe kerülnek, mivel az nagyobb, mint a bal.
A tüdő belsejében az összes hörgőt tovább osztják öt kisebb, másodlagos hörgőkre, amelyek levegőt biztosítanak a tüdő lebenyéhez.
A szekunder hörgők tovább elágaznak, hogy kialakuljanak a harmadlagos hörgők, amelyeket tovább osztanak terminális hörgőkké.
Mindegyik tüdőben 30 000 apró hörgők vannak. Alveoláris vezetékek útján vezetnek az alveolákhoz (apró légzsákok, ahol a szén-dioxid és az oxigén cserélődik).
Együtt, a légcső és a két elsődleges hörgőket nevezzük hörgők fa. A hörgőfa végén fekszenek az alveoláris csatornák, az alveoláris zsákok és végül az alveolák.
A hörgőfát alkotó csövek ugyanazt a funkciót látják el, mint a légcső. Osztják el a levegőt a tüdőben.
Az alveolák elsősorban a tüdőben előforduló szén-dioxid és oxigén cseréjéért felelősek.
A védő nyálkahártya réteg, amelyet nyálka takarónak neveznek, lefedi a hörgőfát befogadó membrán nagy részét és fontos légtisztító. A teste napi körülbelül fél csésze nyamot termel. Mikroszkópos, hajszerű ciliák a tisztító nyálkat a garatig (a membránnal bélelt üreg, amely az orr és a száj összekapcsolódását a nyelőcsővel köti össze) a hörgőfa alsó részéből mozgatják.
