A szemek átmérője körülbelül egy hüvelyk. A zsírpadok és a koponya körüli csontok védik őket.
A szemnek számos fő összetevője van: a szaruhártya, a pupilla, a lencse, az írisz, a retina és a sclera. Ezek együttesen képeket készítenek, és közvetlenül a látóidegen keresztül továbbítják az agy okklitális lebenyébe.
Ha egy tárgyra nézzünk, az abból visszatükröződő fény belép a szembe, és megtörik vagy meghajlik. Ez összpontosított, fejjel lefelé mutató képet hoz létre a tárgyról, amelyet az agynak értelmeznie kell, és a megfelelő irányba kell fordulnia.
A szem belsejében vannak fotoreceptorok, amelyek idegimpulzusokat hoznak létre, amikor a fény megüti. Kétféle típus van: a kúpok teszik lehetővé a színes látást, a rudak pedig a fekete-fehér képeket gyártják.
Noha szemünk csak két dimenzióban láthatja, meg tudjuk határozni a távolságot és a mélységet háromdimenziós világunkban. Ennek oka az, hogy az agy a bal és a jobb szem két, kissé eltérő képet értelmezi. Ezt sztereoszkópikus látásnak nevezik. Más vizuális útmutatások, például árnyékok, hogy az objektumok miként blokkolják egymást, és a különféle tárgyak méretére vonatkozó tudásunk szintén segít meghatározni a mélységet és a távolságot.
Az izmok sorozata segít a szem mozgatásában. Az első készlet a felső és alsóbb végbélizmok, amelyek felfelé és lefelé mozognak. A medialis és laterális végbélizmok lehetővé teszik a szemnek, hogy szintben maradjon oldalról a másikra. A felső és alsóbbrendű ferde izmok hagyják felfelé vagy lefelé és oldalra mozogni. Ezen izmok többségét az oculomotoros ideg szabályozza.
Ezen mozgások súrlódása kenés nélkül gyorsan károsíthatja a szemet. A tejmirigy által kibocsátott könnyek villogással terjednek, és a szem kenését biztosítják. A könnyek segít eltávolítani az idegen tárgyakat és baktériumokat is, amelyek kárt okozhatnak.
