Mi az oldalsó kollaterális ligamentum (LCL) sérülése?
Az oldalsó kollaterális ligamentum (LCL) a térdízületben található ligamentum. A kötegek vastag, erős szövetsávok, amelyek a csontot a csonttal összekötik. Az LCL a térdízület külső része mentén, a combcsont alsó részén (combcsont) és az alsó lábcsont (fibula) felső részén fut. Az LCL elősegíti a térdízület stabilitását, különös tekintettel az ízület külső oldalára.
Az LCL sérülése magában foglalhatja a szalag bármely részének megfeszülését, permetezését és részleges vagy teljes megszakítását. Orthogate szerint az LCL a térd egyik leggyakrabban sérült ligamentuma. Az LCL elhelyezkedése miatt gyakori, hogy az LCL-t megsérül a térd más ligamentumaival együtt.
Mi okozza az LCL-sérülést?
Az LCL sérülések fő oka a térd belsejében lévő közvetlen erő okozta sérülés. Ez nyomást gyakorol a térd külső oldalára, és az LCL nyújtást vagy szakadást okoz.
Milyen tünetei vannak az LCL-sérülésnek?
Az LCL-sérülés tünetei enyhek vagy súlyosak lehetnek, a sprain súlyosságától vagy az elszakadástól függően. Ha a szalag enyhén megfeszült, akkor előfordulhat, hogy semmilyen tünete nincs. A szalag részleges vagy teljes szakadásánál a tünetek a következők lehetnek:
- térd duzzanat (különösen a külső oldalán)
- a térdízület merevsége, amely a térd reteszelődését okozhatja
- fájdalom vagy fájdalom a térd külső részén
- a térdízület instabilitása (olyan érzés, mintha ki fogja adni)
Hogyan diagnosztizálják az LCL-sérülést?
Az LCL-sérülés diagnosztizálására orvosa megvizsgálja a térdét és megvizsgálja a duzzanatot. Különböző irányokba is mozgatják a térdét, hogy meghatározzák, hol van a fájdalom, és milyen súlyos a tünetek.
Ha orvosa úgy véli, hogy szakadt ligamentuma van, képalkotó vizsgálatokon, például röntgenfelvételeken vagy MRI-vizsgálatokon lehet részt venni. Ezek a tesztek lehetővé teszik orvosának, hogy megtekintse a térd belső lágy szöveteit.
Milyen kezelések történnek az LCL sérülések esetén?
Az LCL-sérülések kezelési lehetőségei a sérülés súlyosságától és életstílusától függnek.
Kisebb sérülések esetén a kezelés magában foglalhatja:
- sínbe
- jég felhordása
- a térd felemelése a szív felett
- fájdalomcsillapítót vesz
- a fizikai aktivitás korlátozása, amíg a fájdalom és duzzanat el nem múlik
- zárójel (térd-indításgátló) vagy mankók használatával a térd védelmére
- fizikoterápia vagy rehabilitáció a mozgástartomány megerősítésére és visszanyerésére
Súlyosabb sérülések esetén a kezelés magában foglalhatja fizikoterápiát, rehabilitációt vagy műtétet is. A fizikoterápia erősíti és segíti a mozgástartomány visszaszerzését. A műtét magában foglalhatja a ligamentum javítását vagy rekonstrukcióját.
A műtét általában nem csak az LCL sérüléseit kezeli. Az LCL azonban gyakran sérül, a térd más szalagjaival együtt. Ezekben az esetekben valószínűleg szükség van műtétre.
Vásároljon térdtartókat.
Hogyan lehet megakadályozni az LCL-sérülést?
Nehéz elkerülni a térdszalag sérüléseit, mivel ezek gyakran baleset vagy előre nem látható körülmény következményei. Számos megelőző intézkedés azonban segíthet minimalizálni a térdkötési sérülések kockázatát, ideértve a következőket:
- megfelelő technika és igazítás használata fizikai tevékenységek elvégzésekor, beleértve a sétálást is
- rendszeresen nyújtva a jó mozgástartomány fenntartása érdekében a testben
- a felső és az alsó lábak izmainak erősítése az ízület stabilizálása érdekében
- óvatossággal kell sportolni olyan sportok során, ahol a térd sérülései gyakoriak, például a futball és a futball
Mi a hosszú távú kilátások?
Kisebb sérülések esetén a ligamentum probléma nélkül gyógyulhat. Fontos azonban megjegyezni, hogy ha a szalag erősen megfeszült, akkor az soha nem fogja visszanyerni korábbi stabilitását. Ez azt jelenti, hogy valószínűbb, hogy a térd kissé instabil lesz, és könnyen megsérülhet. Az ízület megduzzadhat és fájhat a fizikai aktivitásból vagy kisebb sérülésekből.
Súlyos sérülések esetén, akiknek nincs műtétük, az ízület valószínűleg instabil marad és könnyen megsérülhet. Előfordulhat, hogy nem végezhet olyan fizikai tevékenységeket, amelyek megkövetelik a térd ismételt használatát, beleértve a futást, a hegymászást vagy a kerékpározást. A fájdalom olyan kisebb tevékenységekből származhat, mint a séta vagy a hosszabb ideig tartózkodás. Előfordulhat, hogy nadrágtartót kell viselnie, hogy megvédje az ízületet a fizikai aktivitás során.
Azok számára, akik műtéten vannak, a kilátások az eredeti sérülés súlyosságától és a műtéti művelettől függnek. Általában javul a mobilitása és stabilitása, miután az ízület teljesen meggyógyult. Lehet, hogy a jövőben viselnie kell nadrágtartót, vagy korlátoznia kell a fizikai tevékenységeket, hogy elkerülje a térd újbóli felbukkanását.
A térd sérülésein, amelyek nem csupán az LCL-t érintik, a kezelés és a kilátások eltérhetnek, mivel ezek a sérülések súlyosabbak lehetnek.
K:
Milyen gyakorlatokat tehetek az LCL gyógyulásához?
A:
Egy speciális gyakorlat sem segíthet az LCL gyógyulásában. A ligamentum önmagában fog meggyógyulni, és a legfontosabb dolog az, hogy megelőzzék a ligamentum újbóli sérülését a gyógyulás során. A gyógyulási szakaszban számos mozgási gyakorlat elvégezhető, és ösztönözni kell a négyfejű izmok (combizmok) és a bicepsz femoris (hátrányos izmok) enyhe megerősítését. Kerülni kell a térd belső oldalának külső terhelésre gyakorolt stresszét, hogy elkerüljük a gyógyító szalag újbóli sérülését.
A mozgás visszaszerzésének egyszerű módja egy négyszeres szakasz nyújtása. Álljon a jó lábon, fogja meg a sérült lábát az ugyanazon az oldalon lévő kézzel, és kezével óvatosan hajlítsa meg térdét, hogy elősegítse a térd hajlítását.
A meghosszabbítás visszaszerzéséhez egy egyszerű nyújtás az, hogy üljön a padlón, lábai egyenesen előre, és óvatosan megkönnyítsék a térd kiegyenesítését, lefelé nyomva.
Helyhez kötött vagy fekvő kerékpár használata kiváló módja a négykerekű bőr megerősítésének. Ha a készüléken lábujjak vannak, akkor az segíti a melltartó izomcsoportok megerősítését is.
William Morrison, az MDAnswers képviseli orvosi szakértőink véleményét. Az összes tartalom szigorúan tájékoztató jellegű, ezért nem tekinthető orvosi tanácsnak.
