A bokacsontok magukban foglalják a kalcaneust, a négyszögletes, a külső cuneiformot, a belső cuneiformot, a középső cuneiformot, a navicularisot és a talusot. A talus tetején, a rost és a sípcsont alatt található (az alsó lábcsontok). A kötések és az inak (a rostos kötőszövet típusai) összekapcsolják a lábcsontokat a bokacsontokkal, így megakadályozzák a csúszást. Stabilitást kínálnak mozgás közben is. Az ingek védik a szalagot. Amikor egy személy áll, a szalag laza. A kalcaneofibuláris ligamentum felelőssége az inverzió szabályozása. Az inverzió magában foglalja a láb elfordítását az oldalán, tehát a láb alja az ellenkező láb felé néz.
A kalcaneofibuláris ligamentum összekapcsolja a talus csontcsontját és a sarokcsontját. A szalag két centiméter hosszú, öt milliméter széles és három milliméter vastag.
Ennek a szalagnak a sérülése akkor fordul elő, amikor a láb túl sokan elfordul, miközben a lábujjak felfelé mutatnak az állkapocs felé. Az orvosok a talar dőlési teszttel diagnosztizálják a sérüléseket. A talar dőlési teszt során a beteg a padon ül, lábával laposan vagy kissé szögben. Az orvos a lábát a boka felett tartja és manipulálja a lábát, hogy inverziót hozzon létre. Ha fájdalom van, akkor az orvos ismeri a talus és a calcaneus összekötő szalagot.
