A mellkasi gerinccsigák összesen 12 csigolyát tartalmaznak, és a nyaki csigolyák (amelyek a koponya aljánál kezdődnek) és az ágyéki gerinccsigák között helyezkednek el.
A mellkasi gerinc a bordákhoz kapcsolódik, így kevésbé mozgathatóvá válik, mint a nyaki vagy az ágyéki tüskék. Ez jelentős szerepet játszik a fontos szervek, köztük a szív és a tüdő védelmében.
A kilencedik mellkasi csigolya (T9) idegek útján közvetlenül kommunikál a mellékvesékkel. Bár ritka, a T9 csigolyák elmozdulása súlyos tüneteket okozhat a vese területén, mivel a mellékvesék a vesén nyugszanak. Az elmozdulás kockázata általában 40 évnél idősebb személyeken jelentkezik, és gyakran összefüggésben vannak az életkorral összefüggő degeneratív változásokkal. Noha a mellkasi gerincben viszonylag ritka, a legtöbb elmozdulás a kilencedik mellkasi gerinc (T9) és a tizenkettedik mellkasi gerinc (T12) között fordul elő. A kezelés általában nem sebészeti, hátsó fogszabályozóval vagy fájdalomcsillapítókkal történő kezelés.
