Mi az autizmus?
Az autizmus fejlődési rendellenesség. Ez befolyásolja az ember viselkedését és kommunikációs készségeit. A tünetek enyhe és súlyosak lehetnek. Gyakran megnehezítik a másokkal való kapcsolattartást.
A lehetséges tünetek körének és súlyosságának tükrözésére az autizmust autizmus spektrum zavarnak (ASD) hívják.
A terminológia ilyen változása 2013-ban történt, amikor az Amerikai Pszichiátriai Szövetség frissítette diagnosztikai kézikönyvét. Ezt a kézikönyvet a mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének (DSM-5) hívják. Az egészségügyi szakemberek arra használják, hogy segítsenek diagnosztizálni az embereket a különféle állapotokban.
A DSM-5 új irányelveket tartalmaz az autizmus szint szerinti kategorizálására is. Ezek a szintek helyettesítették más olyan idegrendszeri rendellenességeket, amelyekben az autizmussal társultak a tünetek, például Asperger-szindróma. Három szint létezik, amelyek mindegyike eltérő támogatási szintet tükröz, amelyet valakinek szüksége lehet.
Az autizmus szintjének meghatározására az orvosok két dolgot vesznek figyelembe:
- társadalmi kommunikációs képességek
- korlátozott, ismétlődő viselkedés
Minél alacsonyabb a szint, annál kevesebb támogatásra lehet szükség valaki számára. Például az 1. szintű autizmusban szenvedő emberek enyhe tünetekkel rendelkeznek, és esetleg nem igényelnek sok támogatást. Azoknál, akiknek a 2. vagy 3. szintű autizmusa van, közepesen súlyos vagy súlyos tüneteik vannak, és nagyobb támogatást igényelnek.
Ne feledje, hogy nincsenek iránymutatások az esetleges támogatástípusokra vonatkozóan.
Bár ezek a szintek lehetővé teszik a pontosabb diagnosztikai leírást, nem tökéletesek. Néhány ember nem egyértelműen illeszkedik a három szint egyikébe. Az autizmus tünetei az idő múlásával is változhatnak, többé-kevésbé súlyossá válnak.
Olvassa tovább, hogy megismerje az autizmus minden szintjének tüneteit és kilátásait.
1. szintű autizmus
Az 1. szintű autizmusban szenvedő embereknek észrevehető problémái vannak a kommunikációs készségekkel és a többiekkel való szocializációval kapcsolatban. Általában beszélgethetnek egymással, de nehéz lehet egy előre-hátralépést fenntartani.
Másoknak ezen a szinten nehéz lehet elérni és új barátokat szerezni. A DSM-5 szerint az 1. szintű autizmus diagnosztizálására szoruló embereknek támogatásra van szükségük.
Tünetek
- csökkent érdeklődés a társadalmi interakciók vagy tevékenységek iránt
- társadalmi interakció kezdeményezése nehézségekbe ütközik, mint például valakivel való beszélgetés
- képessége kapcsolatba lépni egy személlyel, de nehézséget okozhat egy tipikus beszélgetés adományozásának fenntartása érdekében
- a kommunikációs nehézség nyilvánvaló jelei
- a rutin vagy a viselkedés változásaihoz való alkalmazkodás nehézségei
- nehézségek a tervezés és szervezés terén
kilátás
Az 1. szintű autizmussal rendelkező emberek gyakran magas szintű életminőséget tartanak fenn, kevés támogatással. Ez a támogatás általában viselkedési terápia vagy más típusú terápia formájában érkezik. Mindkét megközelítés hozzájárulhat a társadalmi és kommunikációs készségek fejlesztéséhez. A viselkedési terápia hozzájárulhat a pozitív viselkedés kialakulásához is, amely esetleg nem természetes.
2. szintű autizmus
A DSM-5 megjegyzi, hogy a 2. szintű autizmussal jelentős támogatásra van szükség. Az ezzel a szinttel kapcsolatos tünetek között szerepel a verbális és a nonverbális kommunikációs készségek súlyosabb hiánya. Ez gyakran megnehezíti a napi tevékenységeket.
Tünetek
- nehézségekbe ütközni a rutin vagy a környezet változásával
- a verbális és nem verbális kommunikációs készségek jelentős hiánya
- a viselkedés elég súlyos, hogy az alkalmi megfigyelő számára nyilvánvaló legyen
- szokatlan vagy csökkent válasz a társadalmi útmutatásokra, a kommunikációra vagy az interakciókra
- nehézségek a változásokhoz való alkalmazkodásban
- kommunikáció túlságosan egyszerű mondatokkal
- szűk, konkrét érdekek
kilátás
A 2. szintű autizmussal élőknek általában több támogatásra van szükségük, mint az 1. szintű autizmussal rendelkezőknek. Még támogatással is nehezen tudnak alkalmazkodni a környezet változásaihoz.
Különféle terápiák segíthetnek. Például szenzoros integrációs terápia alkalmazható ezen a szinten. Segít az embereknek megtanulni, hogyan kell kezelni az érzékszervi bemenetet, például:
- bocsátó szagokat
- hangos vagy bosszantó hangok
- zavaró vizuális változások
- villogó fények
A 2. szintű autizmussal élők általában részesülnek a foglalkozási terápia előnyeiből is. Az ilyen típusú terápia segíti az embereket a mindennapi feladatok elvégzéséhez szükséges készségek fejlesztésében, mint például a döntéshozatal vagy a munkával kapcsolatos készségek.
3. szintű autizmus
Ez az autizmus legsúlyosabb szintje. A DSM-5 szerint ezeknek a szinteknek nagyon jelentős támogatásra van szükségük. A kommunikációs készségek súlyosabb hiánya mellett a 3. szintű autizmussal ismétlődő vagy korlátozó magatartást mutatnak.
Az ismétlődő viselkedés arra utal, hogy újra és újra ugyanazt csinálják, függetlenül attól, hogy fizikai tevékenység, vagy ugyanazt a mondatot mondják. A korlátozó magatartás olyan, amely hajlamos távolítani valakit a körülöttük lévő világtól. Ez magában foglalhatja a változásokhoz való alkalmazkodás képességét vagy a nagyon specifikus témák szűk érdekeit.
Tünetek
- a verbális és nem verbális kommunikációs készségek nyilvánvaló hiánya
- nagyon korlátozottan vágyakozik társadalmilag való részvételre vagy társadalmi interakciókra
- problémák a viselkedés megváltoztatásával
- rendkívüli nehézségek a rutin vagy a környezet váratlan megváltoztatásával való megbirkózásban
- nagy szorongás vagy nehézség a fókusz vagy a figyelem megváltoztatásakor
kilátás
A 3. szintű autizmussal rendelkezőknek gyakran gyakori, intenzív kezelésre van szükségük, amely különféle kérdésekre összpontosít, beleértve a kommunikációt és a viselkedést.
Előnyeik lehetnek a gyógyszeres kezelés is. Noha nincs olyan gyógyszer, amely kifejezetten az autizmust kezelné, bizonyos gyógyszerek segítenek kezelni a specifikus tüneteket vagy az együtt járó rendellenességeket, például a depressziót vagy a fókuszálási problémákat.
Az ilyen autista szintű személyeknek szükségük lehet egy gondozóra is, aki segít megtanulni azokat az alapvető készségeket, amelyek lehetővé teszik számukra az iskolában, otthon vagy a munkahelyen történő sikeres sikert.
Hogyan diagnosztizálják az autizmus szintjét?
Nincs olyan vérvizsgálat, képalkotó vizsgálat vagy szkennelés, amely diagnosztizálhatja az autizmust. Ehelyett az orvos sok tényezőt fog figyelembe venni. Ezek magukban foglalják a viselkedési tüneteket, a kommunikációs problémákat és a családtörténetet a potenciális genetikai állapotok kizárása érdekében.
Ezután különféle kérdéseket tesznek fel valakinek a napi szokásairól és a társadalmi élet szempontjairól. Lehet, hogy az ügyfelet pszichológiai tesztelésre irányítja. A diagnózis azon a szinten alapszik, amelyen a tünetek a leginkább konzisztensek.
Ne feledje, hogy az autizmus szintje nem fekete-fehér. Az autizmussal nem mindenki egyértelműen illeszkedik egy szintre. De hasznos kiindulási alapot nyújthatnak az orvosoknak egy hatékony kezelési terv kidolgozásához és elérhető célok kitűzéséhez.
Ha úgy gondolja, hogy Önnek vagy gyermekének autizmusa lehet, beszélje meg aggodalmait a háziorvosával. Fontolja meg egyeztetést az autizmus szakemberrel. Az Autism Speaks nonprofit szervezetnek van egy eszköze, amely segít megtalálni az erőforrásokat az államában.
Alsó vonal
Az ötlet az autizmus három különbözõ szintre bontására viszonylag új. Noha a szintek az autizmussal rendelkezőket kategorizálják az igényelt mennyi támogatás alapján, nincsenek iránymutatások arra, hogy ennek a támogatásnak hogyan kell kinéznie.
A jövőben a szakértők módosíthatják a szintet, vagy konkrét ajánlásokat tehetnek a kezelésről. Addig, ezek a szintek kiindulási pontot jelentenek annak meghatározásához, hogy milyen kezelésre lehet szükség.
