Ellentétes Folyamatelmélet: Mi Ez, Hogyan Kell Tesztelni, és Miért Számít?

2024 Szerző: Jesus Peterson | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-12-17 11:18

Ha inkább offline módban szeretné elvégezni a kísérletet, akkor a következőket teheti:

anyagok

• egy fehér papírlap
• egy kék, zöld, sárga vagy piros négyzet
• egy fehér négyzet, amely kisebb, mint a színes négyzet

Módszer

1. Helyezze a kis fehér négyzetet a nagyobb színes négyzet közepére.
2. Nézze meg a fehér négyzet közepét körülbelül 20-30 másodpercig.
3. Azonnal nézzen meg a sima fehér papírlapra, és pislogjon.
4. Vegye figyelembe a látott utókép színét.

Az utóképnek ellentétes színűnek kell lennie, mint amit éppen meredt, a kúpfáradásnak nevezett jelenség miatt. A szemben kúpnak nevezett sejtek vannak, amelyek receptorok a retinaban. Ezek a cellák segítenek nekünk a szín és a részletek meglátásában. Három különböző típus létezik:

• rövid hullámhossz
• középső hullámhossz
• hosszú hullámhossz

Ha egy bizonyos színt túl hosszú ideig bámul, akkor a szín észleléséért felelős kúpreceptorok fáradtságot vagy fáradtságot mutatnak. Az ellenkező színeket érzékelő kúpreceptorok azonban még frissek. Az ellenkező kúp receptorok már nem gátolják őket, és képesek erős jeleket továbbítani. Tehát, amikor egy fehér teret néz, az agy értelmezi ezeket a jeleket, és ehelyett az ellentétes színeket látja.

A kimerült kúpok kevesebb, mint 30 másodperc alatt helyreállnak, és az utókép hamarosan eltűnik.

A kísérlet eredményei alátámasztják a színlátás ellenfél folyamatelméletét. A kép színének felfogását Hering ellentétes rendszerei szabályozzák. Az ellentétes színt csak akkor látjuk, ha a tényleges szín receptorai túl kimerültek ahhoz, hogy jelet küldjenek.

Érzelmi állapotok és az ellenfél folyamatelmélete

A Salamon ellenfél folyamatelmélete megmagyarázhatja, hogy a kellemetlen helyzetek miért lehetnek még mindig kifizetődőek. Lehet, hogy miért élvezhetik az emberek horror filmeket vagy olyan izgalmas kereső magatartást, mint az ejtőernyőzés. Ez még olyan jelenségeket is megmagyarázhat, mint a „magas versenyző” és az önkárosító viselkedés, például a vágás.

Elmélete kidolgozása után Salamon alkalmazta azt a motivációra és a függőségre. Azt javasolta, hogy a kábítószer-függőség az öröm és az elvonási tünetek érzelmi párosításának eredménye.

A kábítószer-használók intenzíven élvezik az első kábítószer-használatot. De az idő múlásával az örömszintek csökkennek, és az elvonási tünetek fokozódnak. Ezután a gyógyszert gyakrabban és nagyobb mennyiségekben kell használniuk, hogy érezzék az örömüket és elkerüljék az elvonulás fájdalmát. Ez függőséghez vezet. A felhasználó már nem a gyógyszert veszi élvezetes hatásai miatt, hanem inkább az elvonási tünetek elkerülése érdekében.

Miért egyes kutatók nem támogatják Salamon ellenfél folyamatelméletét

Egyes kutatók nem teljes mértékben támogatják Salamon ellenfél folyamatelméletét. Az egyik vizsgálatban a kutatók nem figyelték meg az elvonási válasz növekedését egy stimulus ismételt expozíciója után.

Vannak jó példák, amelyek szerint az ellenfél folyamatelmélete érvényes, ám máskor nem igaz. Azt sem teljesen magyarázza, hogy mi történne olyan helyzetekben, amelyekben egyszerre több érzelmi stressz fordul elő.

Mint sok pszichológia elmélete, a Salamon ellenfél folyamatelméletét sem szabad a motiváció és a függőség egyetlen folyamatának tekinteni. Számos érzelmi és motivációs elmélet létezik, és az ellenfél folyamatelmélete csak egy. Valószínűleg számos különféle folyamat játszódik le.