A cochleáris labirintus a belső fül azon része, amely tartalmazza a cochlear csatornát és a perilimfás teret, amely a belső fül kóros és membrán részei között helyezkedik el. A cochleáris labirintus folyadékkal töltött membrán, amely segíti a hang észlelését.
A cochleáris labirintust elsősorban az alacsonyabb frekvenciájú hangok, például a basszus zümmögésének a felismerésére használják. A főemlősökkel kapcsolatos kutatások kimutatták, hogy a cochleáris labirintus térfogata erősen inverz korrelációt mutat a magas frekvenciájú halláshatárokkal. Más szavakkal, a kisebb cochleákkal rendelkező főemlősök jobban hallják a magas frekvenciájú hallást, mint a nagy cochleákkal rendelkezők. A magas frekvenciájú hang egyik példája a sípoló síp.
A cochleáris labirintus folyadékát endolymphnak nevezik. Az endolimfban alacsony a nátrium- és a káliumtartalom, ez a keverék szükséges az egyensúly megteremtéséhez szükséges halló- (halló- és vestibularis) sejtek megfelelő működésének fenntartásához.
A cochleáris labirintus a vertebrobasilar ischaemiás stroke egyik legérzékenyebb struktúrája. A vertebrobasilar ischaemiás stroke akkor fordul elő, amikor az agy hátulján található vertebrobasilar terület véráramlása megszakad. Ez a terület támogatja az agytörzset, az elülső rész lebenyét és a kisagyat, ami azt jelenti, hogy támogatja a funkciókat, beleértve a légzést, nyelést, látást és a koordinációt.
Az alacsony frekvenciájú hallásvesztés a cochlea visszafordíthatatlan romlásából származhat, amely gyakran az emberek öregedésével jár. A tanulmányok azt is sugallják, hogy a vertigo a vertebrobasilaris keringés átmeneti ischaemia (átmeneti elzáródás) következménye lehet.
