Orális rögzítés meghatározása
Az 1900-as évek elején Sigmund Freud pszichoanalitikus bevezette a pszicho-szexuális fejlődés elméletét. Úgy vélte, hogy a gyermekek öt pszicho-szexuális stádiumot tapasztalnak, amelyek meghatározzák felnőttként való viselkedésüket.
Az elmélet szerint a gyermeket minden stádiumban érzékileg felkeltik bizonyos ingerek. Állítólag ezek az ingerek kielégítik a fejlesztési igényeket.
Ha azonban a gyermek igényei egy adott szakaszban nem teljesülnek, akkor kialakulhatnak a fázishoz kapcsolódó rögzítés vagy „lefagyás”. Felnőttkorban ezek a megoldatlan szükségletek negatív viselkedésként fejezhetők ki.
Ha a lefagyás az orális szakaszban történik, akkor azt orális rögzítésnek nevezzük. Az orális szakasz az, amikor a gyermeket leginkább az orális stimuláció éri. Freud szerint az orális rögzítés negatív orális viselkedést okoz a felnőttkorban.
A témáról azonban nem állnak rendelkezésre közelmúltbeli tanulmányok. A rendelkezésre álló kutatások nagy része nagyon régi. A pszicho szexuális fejlődés elmélete szintén vitatott téma a modern pszichológiában.
Hogyan alakul ki az orális rögzítés?
A pszicho szexuális elméletben az orális rögzítést a szóbeli szakasz konfliktusai okozzák. Ez a pszicho szexuális fejlődés első szakasza.
Az orális szakasz a születés és körülbelül 18 hónap közötti. Ez idő alatt a csecsemő élvezeteinek legnagyobb részét a szájukból kapja. Ez olyan viselkedéshez kapcsolódik, mint az evés és a hüvelykujj-szopás.
Freud úgy vélte, hogy egy csecsemőnél orális rögzítés alakulhat ki, ha szájigénye nem teljesül. Ez akkor fordulhat elő, ha túl korán vagy későn elválasztják őket. Ebben a forgatókönyvben nem képesek megfelelően alkalmazkodni az új étkezési szokásokhoz.
Orális rögzítés akkor is előfordulhat, ha a csecsemő:
- elhanyagolt és alultáplált (az orális stimuláció hiánya)
- túlvédett és túltáplált (túlzott orális stimuláció)
Ennek eredményeként ezeknek a kielégítetlen igényeknek úgy vélték, hogy meghatározzák a felnőttkor személyiségjegyeit és viselkedési tendenciáit.
Példák orális rögzítésre felnőtteknél
A pszichoanalitikus elméletben a szóbeli szakasz fejlődési problémái a következő viselkedéshez vezethetnek:
Alkohollal való visszaélés
Freud elmélete szerint az alkoholizmus az orális rögzítés egyik formája. Úgy gondolják, hogy ez kapcsolódik a gyermekkori gondatlanság és az alkoholfogyasztás közötti kapcsolathoz.
Pontosabban, ha a gyermeket az orális szakasz során elhanyagolják, akkor szükség lehet állandó orális stimulációra. Ez fokozhatja a gyakori italfogyasztási hajlandóságukat, ami hozzájárul az alkoholfogyasztáshoz.
Dohányzás cigaretta
Hasonlóképpen, azt mondják, hogy az orális rögzítésű felnőttek nagyobb valószínűséggel dohányozzák a cigarettát. A cigaretta szájba helyezése biztosítja a szükséges orális stimulációt.
Úgy gondolják, hogy az e-cigaretta ugyanazt a szükségletet kielégíti. Néhány cigaretta dohányzó esetében az e-cigaretta használata állítólag ugyanúgy kielégíti orális rögzítésüket.
Túlevés
A pszichoanalitikus elméletben a túlemelést orális rögzítésnek tekintik. Ez azzal jár, hogy az élet korai szakaszában alul- vagy túlzsúfolódik, és érzelmi konfliktusokhoz vezet az orális szakaszban.
Úgy gondolják, hogy ez felnőttkorban felesleges orális igényeket támaszt, melyeket túlteljesítéssel lehet kielégíteni.
Ciceró
A pica a nem nem írható cikkek fogyasztása. Ez étkezési rendellenességként, szokásként vagy stresszválaszként alakulhat ki. Az a gondolat, hogy a pica kapcsolódhat az orális rögzítéshez, a Freud elméletén alapszik.
Ebben az esetben a túlzott szájon át történő igény kielégítésére nem élelmiszerek fogyasztása kerül sor. Ide tartozhatnak például a következő anyagok:
- jég
- piszok
- kukoricakeményítő
- szappan
- kréta
- papír
Körömrágás
A Freud pszichológia szerint a körömcsípés a szájrögzítés egyik formája. A körmök harapása teljesíti a szájon át történő stimuláció szükségességét.
Megoldható-e egy szóbeli rögzítés?
Orális rögzítés kezelhető. A kezelés általában a negatív orális viselkedés csökkentését vagy leállítását foglalja magában. Ez magában foglalhatja a negatív viselkedés pozitív viselkedésre történő felváltását is.
A kezelés fő alkotóeleme a terápia. A mentálhigiénés szakember segít felfedezni a mögöttes érzelmi konfliktusokat, valamint az egészségesebb megküzdési stratégiákat.
Például, ha megharapja a körmét, a mentálhigiénés szakember a köröm harapását kiváltó érzelmek kezelésére összpontosíthat. Azt is javasolhatják, hogy rágógumit tartsanak szája elfoglalva.
A kezelés egyéb komponensei a viselkedéstől és annak mellékhatásaitól függenek. A pica például táplálkozási beavatkozást igényelhet a jelenlévő vitamin- és ásványi anyaghiány megszüntetése érdekében.
Freud fejlõdésének pszicho-szexuális stádiumai
Freud pszicho-szexuális elméletében a fejlõdés öt lépése van:
Orális stádium (18 hónapos születés)
Az orális szakaszban a gyermeket a száj stimulálja leginkább. A felnőttkorban negatív orális magatartás alakulhat ki, ha ezeket az igényeket nem teljesítik.
Anális szakasz (18 hónaptól 3 évig)
A gyermek élvezete a széklet ellenőrzéséből származik. Ha a bili edzés túl szigorú vagy laza, felnőttkorban problémák merülhetnek fel az irányítás és a szervezés terén.
Fallikus színpad (3–5 éves)
A fallikus stádiumban az öröm a nemi szervekre koncentrál.
Freud szerint ebben az esetben van egy gyermek tudatosan szexuálisan vonzódva az ellenkező nemű szülőhöz. Ezt fiúkban Oedipus komplexnek, és lányokban az Electra komplexnek hívják.
Látási idő (5 és 12 év közötti)
A késés ideje az, amikor a gyermek szexuális érdeklődésének ellentéte neméhez „nyugvó”. A gyermek jobban érdekli az azonos nemű gyermekekkel való interakciót.
Nemi stádium (12 éves korig felnőttkorig)
Ez a pubertás kezdete. Freud szerint a serdülõket a nemi szervek és az ellenkező nem stimulálják leginkább.
Elvitel
A Freud pszichológiában az orális rögzítést a korai gyermekkorban kielégítetlen orális igények okozzák. Ez tartósan szükségessé teszi az orális stimulációt, negatív orális viselkedést okozva (például a dohányzás és a köröm harapása) a felnőttkorban.
Noha ez az elmélet jól ismert, a modern pszichológusok kritikát kaptak. Nem történik sem a közelmúltban végzett orális rögzítés kutatása.
De ha úgy gondolja, hogy orális rögzítése van, keresse fel a mentálhigiénés szakembert. Segíthetnek az orális szokások kezelésében.
