A gerincoszlop egy 24 csigolyát tartalmazó csontos torony, amely megadja a test felépítését, ugyanakkor a gerincvelőt is tartalmazza. A gerincvelő és idegei azok az eszközök, amelyek segítségével a test és az agy kapcsolatba lép egymással.
Négy különálló, de egymással szomszédos szakasz alkotja a gerincoszlopot: a nyaki (nyak), a mellkasi (has), az ágyéki (hát alsó része) és a szakrális (a farokcsont felé mutató) gerinc. A gerinc gerince a hát alsó részén található, és általában öt csigolyát tartalmaz. A hát alsó részének izmai segítik a gerincoszlop stabilizálását, forgatását, hajlítását és kiterjesztését.
A hát alsó részén található mély izmok:
- A multifidus, egy hosszú izom, amely a hátsó szinte a teljes hossza felé halad. Segít stabilizálni és elforgatni a hát alsó részét, emellett csökkenti a nyomást a csigolyák közötti korongokból.
- Az iliocostalis lumborum, az iliocostalis izom ágyéki része. Ez az izom a felső medence csípőcsontjához és a test hátulsó bordáihoz kapcsolódik. Felelős a háttámla elsődleges mozgásáért, és segít a helyes testtartás biztosításában.
- A longissimus, egy olyan izom, amely a gerincvelő középső részén kezdődik és a nyaki csigolyák izületi folyamatainak folytatódik. Ez az izom megkeveredik az ivari régióban az iliocostallis lumborummal, és elősegíti a hát meghosszabbítását.
