1. Az antihisztaminok nem működnek a tünetem ellen. Milyen egyéb lehetőségeim vannak?
Mielőtt felhagynánk az antihisztaminokkal, mindig meggyőződésem, hogy betegeim maximálisan beadják az adagot. Biztonságos a nem nyugtató antihisztaminok napi ajánlott adagjának akár négyszeres bevétele. Példák a loratadin, cetirizin, fexofenadine vagy levocetirizine.
Ha a nagy dózisú, nem szedáló antihisztaminok kudarcot vallnak, a következő lépések tartalmaznak szedálódó antihisztaminokat, például a hidroxi-zint és a doxepint. Vagy kipróbáljuk a H2-blokkolókat, például a ranitidint és a famotidint, valamint a leukotrién-gátlókat, például a zileutont.
A nehezen kezelhető csalánkiütés esetén általában az omalizumab nevű injekciós gyógyszerhez fordulok. Előnye, hogy nem szteroid, és a legtöbb betegnél rendkívül hatékony.
A krónikus idiopathiás urticaria (CIU) immunológiailag közvetített rendellenesség. Szélsőséges esetekben szisztémás immunszuppresszánsokat, például ciklosporint is használhatom.
2. Milyen krémeket vagy testápolókat kell használni a CIU-ból származó állandó viszketés kezelésére?
A CIU-ból származó viszketés a belső hisztamin felszabadulásnak köszönhető. A helyi gyógyszerek - ideértve a helyi antihisztaminokat is - általában nem hatékonyak a tünetek kezelésében.
Hagyja gyakran langyos zuhanyokat, és alkalmazzon nyugtató és hűtő krémeket, amikor a csalánkiütés kitör és a leginkább viszket. Helyi szteroid is hasznos lehet. Az orális antihisztaminok és az omalizumab vagy más immunrendszer-módosítók azonban sokkal enyhülnek.
3. Valaha eltűnik-e a CIU?
Igen, a krónikus idiopátiás csalánkiütés szinte minden esetben megoldódik. Lehetetlen azonban megjósolni, hogy mikor fog ez megtörténni.
A CIU súlyossága szintén ingadozik az idővel, és különféle időpontokra lehet szüksége a terápia szintjére. Mindig fennáll annak a veszélye, hogy a CIU visszatér, ha remisszióba kerül.
4. Mit tudnak a kutatók arról, hogy mi okozhatja a CIU-t?
A kutatók körében számos elmélet létezik arról, hogy mi okozza a CIU-t. A legelterjedtebb elmélet az, hogy a CIU autoimmun-szerű állapot.
A CIU-ban szenvedő emberekben általában hisztamin felszabadító sejtekhez (hízósejtek és bazofilok) irányuló autoantitesteket látunk. Ezenkívül ezeknek az egyéneknek gyakran vannak más autoimmun rendellenességeik, például pajzsmirigy-betegségük.
Egy másik elmélet az, hogy a CIU-ban szenvedő emberek szérumában vagy plazmájában vannak speciális mediátorok. Ezek a mediátorok közvetlenül vagy közvetve aktiválják a hízósejteket vagy a bazofileket.
Végül ott van a „sejthibák elmélete”. Ez az elmélet azt mondja, hogy a CIU-val rendelkező személyeknek hibái vannak az árbocsejtek vagy a bazofil kereskedelem, jelzés vagy működés szempontjából. Ez a hisztamin felesleges felszabadulásához vezet.
5. Van-e étrendi változás, amelyet a CIU kezelése érdekében meg kell tennem?
Nem szokásosan javasoljuk az étrend megváltoztatását a CIU kezelésére, mivel a tanulmányok nem bizonyították előnyeiket. Az étrend-módosításokat a legtöbb konszenzusra vonatkozó iránymutatás sem támogatja.
Az étrend betartása, például az alacsony hisztamintartalmú étrend betartása szintén rendkívül nehéz követni. Fontos megjegyezni, hogy a CIU nem egy valódi élelmiszer-allergia eredménye, ezért az élelmiszer-allergia tesztelése ritkán eredményes.
6. Milyen tippe van a kiváltók azonosításához?
Számos ismert kiváltó tényező súlyosbíthatja a csalánkiütését. Meleg, alkohol, nyomás, súrlódás és érzelmi stresszről számoltak be, hogy súlyosbítják a tüneteket.
Ezenkívül fontolnia kell az aszpirin és más nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID) elkerülését. Sok esetben súlyosbíthatják a CIU-t. Folytathatja az alacsony dózisú kisbaba-aszpirin szedését, ha a vérrögök megelőzésére használják.
7. Milyen recept nélküli kezeléseket tudok kipróbálni?
Az OTC nem szedáló antihisztaminok vagy H1 blokkolók a CIU-ban szenvedő emberek többségének képesek a csalánkiütés ellenőrzésére. Ezek a termékek magukban foglalják a loratadint, a cetirizint, a levocetirizint és a fexofenadint. A javasolt napi adag akár négyszeresét is beveheti anélkül, hogy mellékhatásai lennének.
Kipróbálhatja szükség szerint az antihisztaminok nyugtatását is, mint például a difenhidramin. A H2-gátló antihisztaminok, mint például a famotidin és a ranitidin, további megkönnyebbülést eredményezhetnek.
8. Milyen kezeléseket írhat elő orvosom?
Az antihisztaminok (mind a H1, mind a H2 blokkolók) néha nem képesek kezelni a CIU-val kapcsolatos csalánkiütéset és duzzanatot. Amikor ez megtörténik, akkor legjobb, ha egy testület által hitelesített allergológussal vagy immunológussal dolgozik. Felírhatnak olyan gyógyszereket, amelyek jobb ellenőrzést biztosítanak.
Orvosa kipróbálhatja az erősebb szedációt, először vényköteles antihisztaminokat, például hidroxi-zint vagy doxepint. Később kipróbálhatják az omalizumabot, ha ezek a gyógyszerek nem működnek a tünetek kezelésében.
Általában nem javasoljuk az orális kortikoszteroidok alkalmazását a CIU-ban szenvedő emberek számára. Ennek oka, hogy jelentős mellékhatásokkal járnak. Súlyos, kezelhetetlen esetekben más immunszuppresszánsokat is alkalmaznak.
Marc Meth, MD, az orvos diplomáját az UCLA David Geffen Orvostudományi Iskoláján szerezte. Befejezte belgyógyászati rezidenciáját a New York-i Mount Sinai Kórházban. Ezt követően allergiás és immunológiai ösztöndíjat végzett a Long Islandi Zsidó-Északi parti Egészségügyi Központban. Dr. Meth jelenleg az UCLA David Geffen Orvostudományi Iskolájának klinikai karán jár, és kiváltságai vannak a Cedars Sinai Medical Centerben. Az Amerikai Belső Orvostudományi Testület és az Allergia és Immunológia Amerikai Tanácsának diplomácsa. Dr. Meth magángyakorlatot folytat a Los Angeles-i Century City-ben.
